A kortárs irodalomtudomány végre megfejtette, hogy ki is az a Karinthy Frigyes.
Nemrégiben – talán még emlékszünk rá –, kutatócsoport alakult, melynek
feladata nem kevesebb volt, mint Karinthy lényének teljes körű és végérvényes
felkutatása.
Miután a tudomány belátta, hogy a korábbi gyermeteg módszerek, mint a
szerző írásainak elemzése, a környezetében élők és rokonai kikérdezése, az
alapos könyvtári kutatómunka, valamint a folyamatos konferenciaülések nem
hozhatnak minden szempontból kielégítő és megcáfolhatatlan eredményeket, mert
egy Karinthyt nem kigondolni kell, hanem egy Karinthyságot élni, elfogadni vagy
elutasítani lehet…, végül belebújtak bőrébe, leélték életét, leírták műveit,
együtt életek rokonaival, sőt utazást tettek a szerző koponyája körül is. Az
expedíció a legelső sajtóközlemények tanúsága szerint eredményre vezetett.
A vita tárgyát már csak az képezi, hogy a kutatásban részt vett öt fő
által nyert, egyéni nézőpontok alapján lejegyzett és értelmezett eredményeket
miként is hasznosítsák, hogyan rakjanak belőle össze egy egész Karinthyt,
illetve, vita tárgya továbbá az is, hogy nem-e élték le túl gyorsan életét,
írták meg műveit és így tovább... A fenti részletkérdésektől eltekintve,
egyben minden résztvevő biztos: ő, mint Karinthy egyszervolt egyötöd része,
tudja ki az a Karinthy, e közlést pedig tudományos ténynek fogadhatjuk el. A
Karinthyról szóló újabb, realisztikusabb életrajzi munkák publikálása tehát,
még ha öt irányból is, hamarosan új lendületet vesz.
Csak megjegyezzük, hogy a kiszivárgó információk alapján az alanyok nem
is bánják, ha mégis kicsit más és ötféle lesz az a Karinthy, és a tudomány
megelégszik a részleges reprezentációval, elvégre ez a Karinthy egyötöd
részében is majdnem teljes a többiekhez képest, a nyájas olvasóközönség pedig
úgysem mutat igényt a teljes, minden kétséget kizáró tudományos alaposságra.
Neki elég a maga Karinthyja, vegyítve olykor e képet egy kicsit a szájába adott
pillanatnyi, relatíve egzakt látleletekkel.
***
Nem/ez/is néven újabb nagyreményű irodalmi
lap indul, ugyanazzal a naiv szándékkal, mint a többi. A szerzőknek itt sem kell
egyebet tenniük, mint amit máshol sem tesznek, e mellett kivételes szerepelési
lehetőség biztosított, kedvező, egyénre szabott díjszabással. Fő célunk, hogy
megint egy helyre gyűjtsük azokat, akiket már mások is egy helyre gyűjtöttek,
de mi bizony máshogy csináljuk. Nem beszélve arról, hogy a szerző
biográfiájában jól mutat, ha minél több, ugyanazon személyekből álló, de más
néven futó társaság előtt szerepel. Valódi közönséget extra szolgáltatásaink
keretében, szintén díjszabás ellenében tudunk biztosítani. Várunk minden kedves
érdeklődőt!
***
5 évfolyam után
befejezte tevékenységét a Bitang
emberként ismert irodalmi és közéleti folyóirat. A döntést azzal
indokolták, hogy a közönség túlságosan egy emberként gondolt a folyóiratra.
Innen kapta gúnynevét is: Bitang
ember, mivel eredeti neve Az
aranykor és az Őrzők volt. A
szerkesztőség tagjai elismerték, hogy valóban szeretik a csapatmunkát, sőt
sajátos perverzióik egyike, hogy egymást segítve dolgoznak, ugyanakkor az
általánosítás ellen egyértelműen hangot emelnek, mivel mindnyájan másképp
bitangok, vagyis őszinték, becsületesek, szorgalmasak, jóhiszeműek és
tisztelettudók. A folyóirat arról vált hírhedtté, hogy oldalain rendszeresen az
emberiség felemelkedését szolgáló, tartalmas, elgondolkodtató cikkeket közölt
nagy tudású és az emberiség javát szolgáló szerzőktől. Innen a (gúny)névadás,
és ez okozta végül vesztét is.
***
Megtartotta
szokásos éves ülésezését az LLSZ,
vagyis a Laptulajdonosok
Látszólagos Szövetsége. Az ülésezés a megszokott módon, és megint csak két
ülésben zajlott. Az első ülésen – tiszteletben tartva a hagyományokat –, senki
nem jelent meg. A másodikon a harminc meghívottból tiszteletét tette öt, akiket
az elnöknek sikerült megfélemlítenie, vagy akik annyira megsajnálták őt évtizedek
óta tartó szélmalomharcáért, hogy végül kötélnek álltak. Az ülésen
megállapították, hogy az irodalmi élet helyzete kétségbe ejtő, valamint azt,
hogy ezt tulajdonképpen ők okozzák azzal, hogy mindenki csak a saját
pecsenyéjét hajlandó sütögetni és fennmaradó erejükből maximum
érdekkapcsolatokra futja. Mivel megváltozni egyik sem akar, a problémára nem
találtak egyéb megoldást, minthogy minden marad a régi. Éppen ezért, miután
mindenki jóllakott a büfében, lelkiismeretesen kiígérgette magát, vigyorogva lepacsizott
irigyeivel és az érdekkapcsolatokat rendben találta, elégedetten hazamentek.
***
Füstmérgezést
kapott a neves író Füst Milán közeli rokona, Láng Boglya. Ahogy lapunknak
nyilatkozta:
– Milánhoz, hasonlóan magam is mindent egy füst alatt akartam elintézni.
A család nyomására nekifogtam egy kisregény megírásának és mivel hallottam,
hogy az átlag író egy 3-4 oldalas szöveg megírása közben körülbelül 20 darab
cigarettát szív el, felgyorsítandó a munkafolyamatot, párhuzamosan egy karton
cigarettára gyújtottam rá. Előzetesen ugyanis nem találtam arra vonatkozó
feljegyzést, hogy egy pincelakásban ilyet ne lehetne tenni. Tapasztalatomból
adódóan később javaslatot tettem az OLDSZ-nél (Országos Lánc-Dohányosok
Szövetsége), hogy a továbbiakban legyenek kedvesek a cigarettásdobozokon
feltüntetni a dohányzó helység méreteire vonatkozó irányszámokat.
