Hét köznapi gondolat 1.
1.
„Szeretethiány
plusz kritika egyenlő személyiségzavar.” Ezzel nagyjából minden
megmagyarázható, mégsem érti senki sem.
2.
A
mű nem írja le önmagát. Kár. Én csak kigondolni szeretek műveket, leírni
unalmas. Így veszik el műveim közel fele.
3.
A
MŰvészetet nem kedvelem, engem a VALÓság, vagy másképpen VALÓSság érdekel.
Éppen az enyészet és a világosság közti különbség.
4.
A
Védák azt mondják, hogy aki
bölcsességhez jutott, de megtartja azt magának, nem fog üdvözülni. Jelen
körülmények között ezt vállalhatónak tartom, ugyanis kinek és minek lehet ma
bölcsnek lenni? Ma szórakoztatni kell, a bölcsnek pedig meg kell elégednie
azzal, hogy ő hozzájutott felismeréseihez. Így veszik el műveim közel másik
fele.
5. A költőt egyedül csak a filozófus ismeri fel, az
irodalmár nem (de ő is csak utólag).
6.
Néha még írok, néha még közzé is teszem…, még…
7.
Nincs annál szomorúbb, mint amikor az ember számára semmi sem igazán szomorú.
Hét köznapi gondolat 2.
1.
A
magány társas fogalom. Ostobaság, hogy a második ember csak azért lett
megteremtve, mert az első magányos volt. Magányos ugyanis csak az lehet, aki
egy társas közegen keresztül megtapasztalta már a magány érzését. A magány
mindig elszakadás valakitől vagy valakiktől. Aki egész életét leéli egymagában
egy tanyán, sosem tudja meg, mi az a magány, csak azt tudja, hogy mi az
egyedüllét. Az egyedüllét pedig egyáltalán nem fájdalmas.
2.
Istennel
rég elástuk a csatabárdot, de aztán jött a modern kor és a sokkal keményebb,
tömegpusztító fegyverek.
3.
Ha
vannak íróiskolák, úgy illenék, hogy legyenek olvasóiskolák is.
4.
Ha
túl sokáig hagynak aludni, ébredés után rögtön az az első gondolatom, hogy
mennyi ideig nem hiányoztam senkinek, a második pedig rögtön az, hogy nekem
mennyi dolog nem hiányzott. Ha az életünket le akarjuk mérni, nincs más dolgunk,
mint aludni (lehetőleg minél többet).
5.
Az
olvasást csak olvasással lehet kipihenni. Általában véve rendkívül sokat kell
olvasni ahhoz, hogy kiismerd az „ellenséget”, illetve, hogy tisztában legyél
azzal, hogy ő mit és hogyan ír. Egyedül így juthatsz valamifajta kétes értékű
lépéselőnyhöz. Az ilyen fárasztó és igen terhelő feladatot csakis legalább napi
fél, egy óra igazán minőségi irodalom olvasásával lehet kipihenni. Az efféle
irodalom valóban épít, táplál, ösztönöz.
6.
Olvastam
egy íróról, aki a lexikon szerint még a saját korának a színvonalát sem érte
utól, aztán eszembe ötlött, hogy minek is tette volna, ha az olvasóközönség,
még a korábbi munkák felkutatásával és megszívlelésével is adós? A múlt század
irodalmának megismerésével és megértésével sem végeztünk még, sőt ez szinte
egészen elmaradt, hova rohannánk akkor? Miféle haladásról van szó?
7.
Beleőrül
a várakozásba az, aki tudja, hogy nem létezik idő.
Hét köznapi gondolat 3.
1.
A
szeretet veszélyes, ha utat tör magának, vele együtt, lapos kúszásban a bűn és
az ármány is beszivárog a résen.
2.
Elhiszem,
hogy a kevés van, ahol sok, de én mindig az abszolúthoz, az igazhoz, a
végtelenhez mérek, a kevés pedig csak ott lehet sok, ahol a relatívhoz, a
téveshez, a pillanatnyihoz mérnek. Nyugalom, nagyon jól tudom, hogy csak
dicsérni szabad!
3.
Kétfajta
halálnem létezik: a gyilkosság és az öngyilkosság. A gyilkosságról nem kell
szólni, mibenléte egyértelmű. Az öngyilkosság az, ami a hirtelen feladás, vagy
a tévképzetekben élt élet eredménye. Ez utóbbi kettő közt csak időbeli
különbség van, hiszen a hirtelen öngyilkosság végeredményben szintén az illúzió
bennünk érvényre jutó befolyásának köszönhető.
4.
A
harmadik eltávozási mód nem sorolható a halálnemek közé, mert nem egyenlő a
meghalással. Átlényegülés. A befejezett, megvilágosodott élet minőségváltása.
Aki ezt nem éri el, az egyszerűen csak gyilkosság, vagy öngyilkosság áldozata
lesz.
5.
Hiszem,
hogy minden igaz és tartalmas mű ajándék, kitűntetés az Olvasó számára. Aki
egy-egy ilyen művet nem tud a helyén kezelni és magában azt annak megfelelő
rangjára emelni, az nem érdemli meg az ilyen művet. A jó mű megbecsülése és
megszívlelése az Olvasó érdeke és nem a szerzőé. A szerző műve ugyanannyit ér
akkor is, ha közzé sem teszi.
6.
Néha
elég átcsomagolni egy gondolatot ahhoz, hogy utána jelentőségteljesnek ítéljék.
Csak a fene megette azt a közeget, mely pusztán így képes felismerni egy
jelentőségteljes gondolatot.
7.
Minden
elmúlik, csak az elmúlás nem. Elég ostobán lett ez kitalálva.
Hét köznapi gondolat 4.
1.
Aki
az átlagnál többet gondol magáról, az jó társaságba kerülve sokkal többet és
hasznosabbat vihet véghez, mint amit az átlag valaha is el tud képzelni.
2.
Az
önvalóval kapcsolatos leghelyénvalóbb kérdés ez: Ön való?
3.
A
modern kor egyik legnagyobb kelepcéje, hogy az Olvasó a szerzőtől
visszakérdezhet. Ha ugyanis a szerző válaszol, elveszi az Olvasótól a
gondolattal való munka jótékony, hasznos szabadságát, netán még vita is
kerekedik, így a gondolat jelentése és jelentősége elvész. Ha nem válaszol, azt
mondják rá, hogy bunkó. Szóval e helyzetben a szerző összességében bármi lehet,
csak éppen az nem, aminek hivatott lenni: szerző.
4.
Azt
hiszem mindösszesen csak egy dologhoz értek és ez a lényeglátás. Nem túl jól
fizető szakma és különösebb népszerűséggel sem jár, sőt inkább szerez vele
ellenségeket az ember. Mégsem cserélném el egyetlen más mesterségre sem.
5.
Minden
újabb könyvemmel kapcsolatban azt szoktam érezni, hogy ez lesz a sorban a
legutolsó és egyben életem legjobb munkája. Mikor egy-egy kötet lezárul,
meggyőződésem, hogy nem írok már soha többet. Aztán mégis születnek újabb és
újabb kötetek, melyek keletkezésekor ugyanezt érzem. A dolog egyetlen tanulsága,
hogy mindig van feljebb és beljebb.
6.
Az
írót nem azért kell szeretni, mert jó a szövege! Az írót akkor is szeretni
kell, ha meg se szólal!
7.
Amióta
elbántam egy egész társasággal, a magánytól sem félek annyira.
Hét köznapi gondolat 5.
1.
Mindig
vártam, hogy valaki majd rám förmed, és helyre igazít, ha éppen nem élek
magammal összhangban. Jó ideje rádöbbentem, hogy az, hogy ki vagyok, csak nekem
fontos. Az pedig, hogy mit teszek, mást csak annyiban érdekel, amennyiben
hátránya származik belőle. A jó mindig természetes, elvárt, magától értetődő.
2.
Szeretek
bíztatni, ha van értelmes cél, tenni akarás, tehetség és alázat, de senkit sem
önmaga helyett. Se lelki erőt, se tartást, se helyes belátást nem tudok
pótolni, pedig erre van a leggyakoribb igény.
3.
Félek
a Lexikonoktól, életrajzíróktól, történészektől látván, hogy az emberről már
életében mennyi badarságot gondoltak és hordtak össze azok, akikkel közvetlen
kapcsolatba került. Mit mondhatnánk akkor azokról, akik nem is ismerhetik? Ez
állhatna síromon: Egyedül csak én
ismertem magam.
4.
Nem
szeretem a szimpatizánsokat és a rajongókat, mert belőlük lesznek a
legelszántabb és legkitartóbb ellenségek, irigyek és képmutatók. Csak a
sallangmentes tiszteletet és őszinte segítő szándékot szeretem.
5.
Isten
számunkra az, akire minden olyan tulajdonságot és felelősséget készek vagyunk
ráruházni, melyet mi magunk képtelenek, gyávák, lusták vagyunk vállalni és
végrehajtani.
6.
Minden
kapcsolatomban, mindenkivel szemben máshogy viselkedek. Tisztelni ennyit
jelent. Az egyenlő bánásmód elvét valami ostoba ember találhatta ki, aki lusta
volt minden embert úgy tisztelni, ahogyan azt megillette.
7.
80
nap alatt a föld körül sokkal kevesebb, mint 80 nap önmagadban.
Hét köznapi gondolat 6.
1.
Mindenki
azt hiszi, tudja, hogyan kell bánni az emberekkel, és mit kell tudni az
életről… De, ahogy Hamvas írta: „Könnyezni való baromság”.
2.
Senkitől
sem hallottam olyan keveset a vallásról, mint az úgynevezett vallásos
emberektől. Ők a Bibliát, a Védákat, vagy Buddhát idézik és elmondják, hogy
számukra mit jelent a vallás. De a vallásról egyik sem beszél. Az önzetlenség
és a felebaráti szeretet pedig rögtön elillan, ha valaki másként gondolkodik a
vallásról, mint ők. Csak a vallást élő embertől hallottam a vallásról. Az ilyen
sosem bizonygatta a hitét és nem keresete a nyilvánosságot. Egyszerűen csak
mindenki tudta, hogy megszentelt életet él. Csak neki hiszek.
3.
A
valódi élettevékenységet semmi mással nem lehet lemérni, csak az ima
minőségével.
4.
Ha
valaki nagyon összeszedi magát, igazán nagy baromságokat tud összehordani. Az
ember semmiben sem ennyire igyekvő, precíz, pontos és kitartó.
5.
Osho
rengeteget olvasott. Informálta, képezte, tanította magát, egy időben szinte éjjel-nappal. Mikor
egyszer aggódva figyelmeztették, azt mondta, hogy ha nem világosodott volna
meg, mielőtt az elméjére rázúdítja ezt a hatalmas tudásmennyiséget, már
biztosan megőrült volna. Hasonló tudásszomjjal bírok, és csak az mentett meg
idáig az őrülettől, amit a megvilágosodásból, mint egészből, részként hébe-hóba
elcsipegettem és magamba olvasztottam. De félek az őrülettől, én nem vagyok
egész.
6.
Ez
az a pillanat, amit meg kéne értened! Nincs másik! Itt és most kéne megértened,
nem pedig akkor és nem félreértened! Emiatt a pillanat miatt kell majd újraszületned,
és mégcsak azt se róhatod fel, hogy nem gyakorolhattál előtte eleget.
7.
Csak egyetlen élet van, az
Istené. Ennek vagy te is része és alakítója.
Hét köznapi gondolat 7.
1.
Sajnos
Istennel szemben is túl emberségesek vagyunk. Ennél több kell…
2.
Legfőbb
művem az lesz, amit már nem fogok fontosnak érezni leírni. Azt egyszerűen csak
tudni és élni fogom.
3
Írj!
Mégcsak az se kell, hogy igaz legyen. Az emberek gyakran még akkor sem értik,
amit érzel és gondolsz, ha egy az egyben leírod. Így elég, ha te tudod. Nem
mindegy, hogy később azt mondják-e rólad, hogy igazat mondtál, vagy hazudtál?
Lehet, hogy egész életműveket értettek félre.
Lehet, hogy Dante sose létezett, és Hemingway valójában egy unatkozó
háziasszony volt. És erre alapoznak egész pályákat, hiteket. Ha nekik jó ez a
hit, miért ne? Te csak írj!
4.
Nincs
kíméletlenebb és veszélyesebb cenzor, mint a demokráciát a kapitalizmussal
vegyítő, önmagát az apokalipszis szélére sodró ember. A diktatúrában ugyanis,
sokmindent nem lehet kimondani, de a tartalom az embereket érdekli, ezért utat
talál hozzájuk. A demokráciában bármit ki lehet mondani, de a legtöbb dolog és
főleg ami igaz, szinte semmit nem ér, mert senkit nem érdekel. Nem hallják meg!
Nem ébredtek fel!
5.
Íróvá
válni végülis könnyű. Egy csipetnyi magány, egy hajszálnyi mellőzöttség, egy
gombostű végnyi hitehagyottság, egy morzsányi önsajnálat, némi önteltség és kis
tárgyi tudás, ennyi kell. Nem értem, hogy idáig miért nem sikerült…
6.
Életkérdések…Fontosak, de nem Létkérdések.
7. A helyzetfelismerés eladható (csak nem kifizetődő).
